az eső csupán a
napfény könnye,
mosolyog a szád -
de a szemed nem
(pedig a szemed alatti táskába
a szívemet tettem)
- de merre lettem?
s te nem érted, hogy ki kérdi,
mikor a szem a száj a fül
mind becsukva
(csak egy szív dobog egy régi
táskába dugva)
én tettem még oda,
tudod, pedig észre sem
vette a szád és talán
te sem, ami kár
(pedig már egészen
a tied lettem)
2011. augusztus 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
írhatsz nyugodtan, ne aggódj, nem harapja le érte az ujjad a billentyűzet