"koldultam a szívem"

hörögnek bennem

gondolatok

falra fröccsennek

indulatok

kacsáznak el a

pillanatok

elhúznak néha

nagy vonatok

figyelj, most éppen

hit-kutatok

nem találok

semmi szépet

pillangót vagy

pár fényképet

és hörögnek bennem

gondolatok

és falra fröccsennek

pillanatok

és kacsáznak el az

indulatok ~

kihúzlak az életemből.

~*~

Kittinek (nem téged húzlak ki az életemből, amúgy), akitől nem csak hogy a szívem koldultam, de még a címet is.

Záró(-)jel

az eső csupán a

napfény könnye,

mosolyog a szád -

de a szemed nem

(pedig a szemed alatti táskába

a szívemet tettem)

- de merre lettem?

s te nem érted, hogy ki kérdi,

mikor a szem a száj a fül

mind  becsukva

(csak egy szív dobog egy régi

táskába dugva)

én tettem még oda,

tudod, pedig észre sem

vette a szád és talán

te sem, ami kár

(pedig már egészen

a tied lettem)

2011. augusztus 10.

Ma béke és napfény

Drótra fűzött virágok

- acélkardos világok -

dala száll

- hadba áll -

a fű felett

- ég veled! –

Képzeled.

Levél a tenyérben

szíve a szemében

keze az enyémben -

- Lük-tet.

Ma béke van és napfény az arcokon.

(2011. május 5., június 5., július 15.)

Könnyedén

én - sóhaj - még szeretnék

de azt mondtad: utállak

mégis együtt, könnyedén

léptünk tegnap a mába

mégis együtt rajzolunk

holdat, felhőt az égre

kézenfogva kapkodunk

pillangókat fényképre

fújunk sárga virágot

nevetve a fájjon!-ból

de mondj most már viszlátot

ébredek az álomból

2011. július 15.

Kitinpáncélt a szembogárra

csupán nevetek

a világra meg rád

és nyeldeklem a könnyeim

hangtalan

- láss erősnek, nyugodtnak, vidámnak

csak ne, csak ne a lelkem...

2011. április 3.