Tegnap beszélgettünk nagyapámmal. Semmiről, költészetről, versekről. Azt mondta, szerinte feleslegesek a mai költők, mert annyian voltak előttünk, hogy mindent elmondtak már.
Én elveszetten tiltakoztam, felhoztam a posztmodern verseket, hogy milyen jó, hogy nem csak egyféleképpen értelmezhetjük, hogy ő is ráillesztheti az életére. Láttam rajta, hogy hiszi is meg nem is, amit mondok, ő meg minden bizonnyal látta rajtam, hogy mindjárt sírok, nem is forszírozta a dolgot.
Furcsa volt. Úgy éreztem, engem nevez feleslegesnek, hogy a semmiről beszélek ódákat és nincs olyan szavam, amit ki ne mondtak volna előttem.
És fájt. Úgy értem, tudtam, hogy nem nekem szól, csak ő nem hisz a kortárs költészetben (nagy szavak, inkább mai költészetben), én viszont tényleg nem tudtam nem magamra venni, szóval tényleg furcsa volt.
Rájöttem, hogy szeretek vele beszélgetni.
Régen én is sokszor hallottam, hogy "nincs új a nap alatt". És lehet, hogy nincs is. De képzeljük el, hol lennénk most, ha azok az emberek, akik már "mindent" kimondtak előttünk, úgy lettek volna, hogy megtartják maguknak a véleményüket, mondván mi van, ha senkit sem érdekel?
VálaszTörlésNe érezd magadnak feleslegesnek; senki sem az. Tudom, ez közhely... de mindannyian tanítunk valamit másoknak. És ha ezért még irodalmi Nobel-díjat sem kapunk... attól talán még megérte élne ezen a Földön :)
öregapádnak sajnos igaza van. régóta, nagyon régóta keletkeznek felesleges dolgok, és rengeteg energia, idő vész el, miközben a fontosság illúzióját tartjuk fenn
VálaszTörlésami a jelenünkben történik, a mi nyelvünkön szól hozzánk, de akkor is csak egy átszínezett változata olyan eseményeknek, amelyeket mások már akár többször is megtapasztaltak, és csak nagyon későn jön rá az ember, mit lett volna érdemes, s akkor már talán ezt kimondani sem érdemes
ezzel szembe kell nézni néha, semmit sem lehet örökké halogatni, így vagy úgy, de megtörténik, és személynek vagy tömegnek is megrázó élmény
ha úgy érezted ez neked szól, talán ez az elkerülhetetlen felismerés próbált a felszínre törni, de attól még bármikor tehetsz bármit, ami egy boldog okot ad arra, hogy büszke legyél az életedre
geri, mindig, minden ismétlődik.
VálaszTörlés"rengeteg energia, idő vész el, miközben a fontosság illúzióját tartjuk fenn"
az, hogy egyszer már megtette más előttünk, még nem jelenti azt, hogy neked vagy nekem nem fontos, legfeljebb az emberiség számára elenyésző értéke van. a második bekezdéseddel egyetértek, bár fenntartom, hogy a mások tapasztalata nem az enyém, és ha én még nem tettem meg, nem láttam, nem éreztem, akkor nem jöhetek rá arra, hogy mi lett volna érdemes, mert valahol az is érdemes volt, amit én tettem.
köszönöm a kommentet, neked is és lexnek is, érdekes téma ez.